A Times magazin összegyűjtötte a Manchester United legjobb ötven labdarúgóját.
Volt honnan gyűjteni - sok kiváló labdarúgó vett tevékenyen részt a 18 bajnoki cím és a három BEK/BL-serleg összegyűjtésében. Most csak néhány régi nagyot és a mostani csapat tagjait emeljük ki.
Kezdjük a lista végénél, ahol egyből megakad a szemünk. A Times újságírója csak 50.-ként rangsorolta a Cristiano Ronaldót, majd (elég nyersen) meg is indokolta döntését. "Az igazi United legendák nem akarnak a Real Madridban játszani, és nem színészkednek. Ha befogná a pofáját és maradna a helyén, lehetne akár a harmadik is. De amíg így áll a dolgokhoz, csak az ötvenedik."
Teddy Sheringham azért hagyta el 1997-ben a Tottenhamet, mert trófeákat akart nyerni. Alighanem jó döntést hozott, amikor a Unitedet választotta. Négy évvel később három bajnoki címmel és egy FA-kupa-győzelemmel tért vissza a White Hart Lane-re. És persze ki felejthetné el a Bayern München ellen szerzett gólját a BEK-döntőben? Mindez a 35. helyre volt elég.
Rio Ferdinand 2002 júliusában rekordot jelentő 30 millió fontért érkezett a Leedstől. Sir Alex már akkor is értette a dolgát, jó vételt csinált a védővel, aki posztján a világ egyik legjobbja lett. 309 fellépése a 32. helyet éri.
"Jobb, mint én voltam!" - csak ennyit mondott róla Denis Law, aki 237 találatával a második legeredményesebb manchesteri gólvágó. Bár Ruud van Nistelrooy "csak" 150-szer szomorította az ellenfelet, hihetetlenül érezte a kaput. Négy meccsenként háromszor volt eredményes. A holland 27. a listán.
David Beckham 2003-ban hagyta el nevelőegyesületét, és lett a Real Madrid játékosa. Ott a mezére ugyanazt a számot kapta, mint most a Timestól: 23. Az angol lap kiemeli tehetségét, és hogy oda rúgta a bőrt, ahova kellett, azonban van egy de! Mélyrepülésbe kezdett, amikor összejött feleségével, Victoriával.
Maradjunk a 23-as bűvös számnál. Az angol csatár még csak 23 éves, de fáradhatatlanságával, küzdőszellemével és szívbeli játékával máris kiérdemelte a 20. helyet. Természetesen Wayne Rooneyról van szó.
"A Manchester United az egyetlen klub, amelyben játszanék." Ha már csupaszív játékosokról beszélünk, Gary Neville is bőven rászolgált erre a titulusra. 18 év alatt nyolc bajnoki, három FA-kupa és két BL-címet nyert a vörösökkel. A Times a 17. helyre rangsorolja a védőt.
Zidane csak ennyit tudott mondani: "technikailag a legjobb játékos." Ha már a francia ilyen jelzőkkel illeti, az nem lehet akármilyen futballista. A Times is egy költői kérdést tesz fel: Lesz még valaha ilyen játékos? Paul Scholes 1994 óta 604-szer viselhette a vörösök mezét - és ki tudja, mennyi van még benne? A kis vörös a 13.
A dán óriás 530 ezer fontért érkezett 1991-ben a Brondbytől. Alighanem jó vásárt csináltak vele az angolok. A tizedik helyezett Peter Schmeichel nyolc éven át őrizte a MU kapuját. Sőt, még gólt is szerzett!
Az Old Trafford királya. George Besttel és Bobby Charltonnal együtt ők alkotják a United-szentháromságot. Így ír a Times Denis Lawról. 1964-ben a skót lett az év legjobb európai labdarúgója, de ez csak egy csöppnyi szelete sikersorozatának. 398 fellépésén 237-szer talált a hálóba, egyszerűen nem bírta abbahagyni a gólgyártást. Ennek ellenére "csak" a 8.
Sosem színészkedik, sosem tették átigazolási listára, senki nem játszott nála többet a Unitedben, mellyel 11 trófeát nyert. Ryan Giggsről van szó, aki 19 éve szolgája a manchesteri sztárklubot, melyben 805-ször lépett pályára, és 148 gólt szerzett. A 7. a rangsorban.
Bár a United-drukkerek mindig sztárokkal teletűzdelt csapatot láthatnak játszani, a '80-as években mégis csak egy igazán nagy játékos volt az Old Traffordon. Bryan Robson 99 gólt lőtt a Manchester színeiben és 13 éven keresztül szolgálta szeretett klubját, ezzel az 5. helyet érdemelte a Timestól.
Jött, megigazította a gallérját, és győzött. "Ha volt valaha is olyan játékos, akit a Manchester Unitednek teremtettek, akkor az Eric Cantona volt. Kereshette volna egész életében a helyet, ahol otthonra lel. De amikor ideérkezett, tudta, hogy ez az ő helye." Persze nem Sir Alex nyilatkozata miatt kapta a 4. helyet a francia.
Aki látta játszani, az meg van győződve róla, hogy az 1958-as müncheni légikatasztrófában az angol labdarúgás legnagyobb tehetségét vesztettük el. 21 évesen hunyt el, de addig már 18-szor ölthette magára a háromoroszlánosok mezét. "A legnagyobb? Duncan Edwards." Bronzérmet nyert a szomorú sorsú játékos a Timestól.
Az angolok szeretik a fanyar humort. Szerintük Maradona jó játékos volt, Pele jobb és George Best (legjobb). 470 mérkőzésén 179-szer volt eredményes, vele nyerte a MU az első BEK-serlegét 1968-ban, sokan mégis alkoholizmusa miatt jegyezték meg a nevét. 27 évesen fejezte be, utána már csak néhány rövidebb időszakra tért vissza a gyepre. Talán emiatt lett "csak" második.
A Times szerint ugyanis Sir Bobby Charlton a valaha volt legnagyobb Manchester United játékos. 1966-ban világbajnok lett, majd két évvel később ő is tagja volt az BEK-győztes csapatnak. 1986-ban már menedzserként pedig olyat lépett, ami a mai MU-ra is hatással van. Sokan Venablest vagy Atkinsont szerették volna a padra ültetni, ám ő Alex Fergusont választotta. Az angol lap szerint azért is érdemelte ki az első helyet, mivel nála több gólt egyetlen játékos sem szerzett a United és az angol válogatott színeiben.