A 25 éves spanyol csatár még májusban írta alá új szerződését a liverpooli klubbal, amelyben 2013-ig kötelezte el magát a Vörösökhöz. Torres 2007-ben igazolt az angol városba az Atlético Madrid csapatától és szándékai szerint maradni is szeretne. Mint mondta, minden valóságalapot nélkülöz, miszerint 40 millió fontért a nagy rivális Manchester United csapatához igazolna. Neki igenis számít a klubhűség.

„Azt mondják, a külföldi játékosokat nem érdekli annyira a dolog, mint az itt születetteket – nyilatkozta Fernando Torres azzal kapcsolatban, hogy idén sem nyerték meg az angol bajnokságot. – Pedig mi mindannyian nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a Liverpool már húsz éve nem nyert bajnoki trófeát és megértjük a csalódott szurkolókat, akik azt akarják, hogy ezen végre változtassunk.”

„A Manchester Uniteddel való rivalizálásunk nagyon erős, és jövőre legyőzzük őket a végső elszámolásnál is. Persze a Bajnokok Ligája is nagyon fontos a Liverpoolnak, de az öltözőnkben elsősorban mindenki a bajnoki trófeáról álmodozik. Ez a futballklub fantasztikus a szurkolóival együtt, aki szinte azonosulnak mindazzal, amit ez a klub tesz, vagy amit egyáltalán jelent.”

„Ennek az egyesületnek mindene megvan: története, presztízse, szurkolói és remek szervezete. Nekünk ez nagy felelősség: megadni a drukkereknek azokat a sikereket, amelyekre vágynak. Ezek a kihívások nagyon ösztönzőek. Ezért vagyok elégedett az új szerződésemmel. Most viszont már arra van szükségünk, hogy nagy trófeákat nyerjünk, Rafa Benítezben pedig bízhatunk. Ő segíteni fog ebben. Nagyszerű edző, aki mióta ide igazoltam, rengeteget tett ezért a klubért és értem. Fiatalon hagytam el Spanyolországot, de ő segített nekem beilleszkedni és feldolgozni ezt a helyzetet.”

A fiatal játékos arra is kitért, mit gondol az „Európa legjobb játékosa”-címről. „Ha az emberek a kontinens legjobb játékosáról beszélnek, mindig Lionel Messit vagy Cristinao Ronaldót említik, de Steven Gerrard például ugyanolyan kvalitású játékos. El vagyok kényeztetve, hogy olyan csapattársaim lehetnek, mint ő, akinek a tökéletes passzaira mindig számíthatok. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok vele, hiszen nemcsak a csapattársam, hanem a barátom is, de az biztos, hogy annyit tett már le az asztalra, hogy megérdemli az angol és a világ minden szurkolójának elismerését.”