A közelmúltban hosszabbítottad meg 2013-ig a Li­ver­poolhoz kötődő szerződésed. Úgy tűnik, nagyon kitartasz a csapat mellett, és minden­képpen szeretnéd a bajnoki címig vezetni a társa­ságot.
– Ez csak természetes. Saját nevelésű játékosként nagy megtiszteltetés számomra, hogy kapitány
lehetek, és hogy én vezethetem ezt a csapatot, főleg akkor, amikor olyan fejlődések mennek végbe a klubban, mint az utóbbi időben.

Mindenáron meg akarod nyerni a címet a csapattal?
– Minden más érmemet odaadnám ezért az egy címért, 1990-ben tudtunk nyerni. Azt hiszem, közü­lünk soha senki nem fogja feladni, hogy megpróbál­juk megnyerni a bajnokságot. Mondhatjuk azt is, hogy megszállottak va­gyunk a li­gával kapcsolatban, de szerintem ez a megszállottság még az egészséges szinten van. Számomra a hazai bajnokság még a Baj­no­k­ok Li­gáját is megelőzi fontossági sorrendben. És szerintem ezzel minden Liver­pool-rajongó is egyetértene.
Az évek folyamán sokat változott a játékosi pozíciója.

Védekező középpályásként kezdted, mára pedig, számos váltás után, támadó középpályás lettél, aki Fernando Torres mögött játszik. Miért ezek a váltások?
– Ez az edzőn, Rafa Benitezen múlik. Most ő segít nekem abban is, hogy fejlődni tudjak ebben a pozícióban. Nagyon sok időt töltöttem a Liverpoolnál, most élvezem ennek a szerepnek a szabadságát.

Élvezheted, hogy Torres mögött játszhatsz...
– Elég szerencsésnek mondhatom magam, mert a karrierem során sok olyan kitűnő csatár mö­gött játszhattam, mint Michael Owen és Wayne Rooney. Torres pedig velük hasonló szinten van, fenomenális játékos. De ez az egész nem csak egy vagy két játékosról szól.