Julien Faubert
(West Ham United -> Real Madrid)

A 25 esztendős futballista 2004 és 2007 között a Girondins Bordeaux kulcsembere volt, jó teljesítményére többek között a West Ham United is felfigyelt, és a londoni klub 2007 nyarán szerződtette a jobbhátvédként és jobboldali középpályásként is bevethető játékost 9 millió euróért. A Kalapácsosoknál eltöltött két szezon alatt sérülései miatt mindössze 27-szer lett bevetve.

Télen az Olympique Lyon komolyan érdeklődött iránta, ám hatalmas meglepetésre a Real Madrid igazolta le, kölcsönben.

Faubert a királyiaknal csupán 2 mérkőzés erejéig 'kóstolhatott bele' a La Ligába.

Faubert eléggé 'kicsapongó' életet élt Madridban, többször is lekéste az edzéseket, és a brit lapok szerint rendszeresen dohányzott. A sorozatos kispadozás után már februárban el akarta hagyni a Santiago Bernabéu-t, ám végül csak májusban térhetett vissza az Upton Park-ba.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ő volt a Real Madrid valaha volt legpocsékabb igazolása.

Jonathan Woodgate
(Newcastle United -> Real Madrid)

Ha valaki felvehetné a versenyt Faubert-rel, akkor az Jonathan Woodgate.

'Woody' 2004-ben a Newcastle United-ot hagyta ott - 20 millió euró volt a vételára - a Blancók kedvéért, a világsajtó óriási megdöbbenésére. Az angol védő első edzésére kilátogató spanyol újságírók és drukkerek esedezve kérték a brit zsurnalisztákat, hogy meséljenek már valamit erről a fickóról, mert még életükben nem hallották a nevét. A Marca egyik munkatársa elmondta, több kollégájával készítettek egy tízes listát a Real Madrid által keresett bekkekből, ám nem szerepelt rajta Woodgate neve.

Angol trió a Real-nál 2005-ben: Woodgate, Beckham és        
Owen melegít                                                                                       

"Ki ez a srác? Egy volt Newcastle-játékos? Mi csak Alan Shearer-ről hallottunk."

Ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokat lehetett hallani a hispán fővárosban, ahol sérülése miatt egy esztendeig nem láthatták Jonathan-t játszani. 2005. szeptember 22-én viszont örökre megjegyezték a nevét: az angol hátvéd az Athletic Bilbao ellen egy öngóllal és egy kiállítással debütált a királyi gárdában.

Az évad végéig még 8 alkalommal játszott, majd kölcsönadták a Middlesbrough FC együttesének, ahol ismét magára talált.

Thomas Gravesen
(Everton -> Real Madrid)

A lista egy újabb Angliából igazolt Real-játékossal folytatódik - Thomas Gravesen 2000 óta az Everton FC alkalmazásában állt, majd 2005 nyarán csatlakozott a spanyol sztárklubhoz.

Gravesen a Real egyik edzésén komoly összetűzésbe keveredett    
Robinho-val                                                                                                             

A kidülledt szemű, tarfejű futballista a madridiak középpályáján védekezéssel foglalatoskodott, ám első mérkőzésén góllal mutatkozott be. A kezdőcsapatban mégsem tudott megragadni, és Vanderlei Luxemburgo vezetőedző, illetve Arrigo Sacchi (ő hozta a csapathoz) sportigazgató távozása után komolyan felmerült a távozása. López Caro érkezésével viszint ismét helyett kapott a kezdő tizenegyben, és a szezon végéig rendszeresen játéklehetőséget kapott. Az újabb edzőváltás nem jött jól a számára, Fabio Capello-val nem találta meg a közös hangot - a Celtic FC-hez való távozása után élesen kritizálta az olasz mestert.

Gravesen idén januárban jelentette be visszavonulását.

Carlos Tévez és Javier Mascherano
(Corinthians/MSI -> West Ham United)

Óriásit robbantott a West Ham United a 2006-os nyári átigazolási időszak utolsó napján. A londoniak olyan sztárcsapatokat megelőzve, mint a Bayen München, az Arsenal vagy éppen a Manchester United, megszerezték a Corinthians argentin válogatott duóját, Carlos Tévez-t és Javier Mascherano-t.

'Masch' a Pool-ban, 'Carlitos' az MU-ban                                                           

Habár Mascherano az argentin szövetségi kapitány nyomására fél év után Liverpoolba távozott, Tévez a szezon végén lőtt fontos találataival kulcsszerepet játszott abban, hogy a fővárosiak kiharcolták a bennmaradást.

Robbie Keane
(Coventry City -> Internazionale)

Az ír csatár a Wolverhampton Wanderers-ben kezdte profi karrierjét, ahonnan három év után, 19 évesen a Coventry City-hez szerződött. Még egy év sem telt el, de máris csengett Robert telefonja - egy sztárcsapat, az Internazionale hívta magához. A kék-feketék nem kis meglepetésre 2000 nyarán meg is szerezték a fiatal tehetséget, akiért kétszer annyit fizettek (13 millió font), mint egy évvel azelőtt a Coventry. 

Robbie Keane boldogan pózolt az Internazionale mezével                                

Keane számára ugyanakkor közel sem úgy alakultak a dolgok, ahogy az szerette volna. Marcello Lippi, kinek kérésére a támadó a San Siro-ba igazolt, elhagyta a klubot, utódja, Marco Tardelli mindössze 6 mérkőzésen adott neki lehetőséget, 2001 januárjában pedig a Leeds United kölcsönvette.

A nyáron a Fehérek 12 millió fontért végleg meg is kaparintották, és az ék pályafutása az Elland Road-on indult be igazán.

Paulo Futre
(AC Reggiana -> AC Milan)

Az AC Milan nem is AC Milan lenne, ha nem igazolna idősebb sztárokat - gúnyolódhatnánk (elég, ha csak Andriy Shevchenko-ra, Giuseppe Favalli-ra, Rivaldo-ra vagy Émerson-ra gondolunk). E listába tartozik a Reggianából Milánóba érkező Paulo Futre is.

Paulo fiatalkorában élte meg legnagyobb sikereit, hiszen 20 évesen már kétszeres portugál bajnoknak és BEK-győztesnek (1987) mondhatta magát, majd az Atlético Madrid-ban eltöltött hat éve alatt is remek formát mutatott a 41-szeres portugál válogatott csatár.

Két sikertelen idény és 20 lejátszott bajnoki mérkőzés után 29 esztendősen visszavonult a válogatottságtól. Nem sokkal később érkezett a Rossonerik ajánlata, amire a sérülékeny támadó igent mondott. Csupán 1 (!) találkozón ölthette magára a piros-fekete mezt, majd két év levezetés után végleg elbúcsúzott a profi labdarúgástól.

Maurice Johnston
(Nantes -> Rangers)

'MoJo'a Patrick Thistle-ben és a Watford FC-ben bontogatta szárnyait, a két klubban három szezon alatt összesen 64 találatot szerzett, s erre a nagyszerű teljesítményre a Celtic Glasgow is felfigyelt. A katolikusokkal bajnokságot és kupát is nyert, s ekkortájt ő volt a leghíresebb skót futballista. 1987-ben 24 évesen került a francia Nantes csapatához, és kijelentette, hogy többé nem tér vissza hazája bajnokságába.

Nos, ez nem így történt. Johnston két év elteltével visszavágyódott Skóciába, ám nem szeretett klubjához, a zöld-fehérekhez igazolt, hanem éppen a kelták legnagyobb riválisához, a Glasgow Rangers-höz. Ő volt az első, és máig egyetlen labdarúgó, aki a Celtic és a Rangers színeiben is játszott. Érdekesség, hogy napokkal a csapatváltást megelőzően Maurice így nyilatkozott: "a Celtic az egyetlen klub, amelyben játszani fogok otthon."

A nagy riválishoz való szerződésével nemcsak a Celtic, hanem a Rangers szurkolóit is feldühítette.

A Celtic-drukkerek szemében hősből árulóvá váló játékost elnevezték 'Júdásnak'.

Allan Simonsen
(Barcelona -> Charlton Athletic)

Simonsen a Borussia Mönchengladbach-ban vált világhírű labdarúgóvá. A 'Csikókkal' (1972-79) az első három éve nem volt sikeres, 73-ban elveszítették az UEFA Kupa döntőjét a Liverpool-lal szemben (Simonsen itt gólt szerzett), ám 1975-ben és 79-ben kétszer is sikerült megnyerniük a sorozatot, a dán csatár a két fináléban összesen háromszor talált be.

Simonsen az 'isteni Diego' miatt volt kénytelen távozni a Barçától     

Három, zsinórban megnyert Bundesliga-cím után a mindössze 165 cm magas játékost megválasztották az év játékosának Európában.

A támadó hét esztendő után az FC Barcelonához ment, ahol egy KEK-trófeát gyűjtött be (Allan jegyezte a gránátvörös-kékek vezető találatát). Diego Maradona érkezésével azonban megváltak tőle a katalánok, és 300 ezer font fejében az angol második ligás (!) Charlton Athletic-hez szerződött. Itt mindösszesen 16 találkozón csillogtathatta tudását (9 gólt ért el), de a klub túl magasnak tartotta a fizetését, ezért visszatért hazájába, a Vejle BK-hoz.

Luther Blissett
(Watford -> AC Milan)

A jamaikai születésű, ámde angol nemzetiségű csatár 1975-től 83-ig a Watford-ot a negyedosztályból egészen az élvonalig repítette, 1983-ban aztán bejelentkezett érte az AC Milan, és meg is vette.

Luther a Watford FC legendája lett                                  

Blisset 30 találkozón 5-ször talált be a milánói alakulatban, majd a vételárának feléért visszatért a szigetországiakhoz, ahol ő lett a klub legtöbb meccsel rendelkező (508), és a legeredményesebb (186 gól) játékosa is.

Zico
(Flamengo -> Udinese)

A 80-as évek egyik legjobbja a Flamengo vezéralakja volt 1971 és 83 között. A Fehér Pelének becézett labdarúgó számos trófeát nyert, és 217 mérkőzésén 124 találatot ért el.

Maradona és Zico az olasz bajnokságban is ellenfélként         
találkozott egymással                                                                                     

Egy több millió dolláros tranzakció keretében két évvel később nem egy európai sztárcsapat, hanem az olasz bajnokságban a kiesés elkerülését célul kitűző Udinese szolgálatába szegődött. Zico Udinében is folytatta a gólgyártást. Olaszországi időszakat során olyan nagyságokkal nézet farkasszemet, mint Diego Maradona (Napoli) vagy Michel Platini (Juventus). A labdazsonglőr két idény után hazatért, a Flamengo tárt karokkal várta vissza.