A világbajnoki selejtezőkön nyújtott teljesítmény különösen imponáló: hét meccs, hét győzelem. A dél-afrikai vb már csak egy karnyújtásnyira van az angoloktól: a szeptember 9-ei horvátok elleni hazai selejtezőn már egy döntetlennel is biztosíthatják helyüket a világ legjobb harminckét csapata között. És ott sem epizódszerepre készülnek, Fabio Capello szerint Anglia az aranyra is jó eséllyel pályázik. Az olasz sztáredző még a Konföderációs Kupa alatt, Johanessburgban nyilatkozott a FIFA.com-nak.

– Miért van itt Dél-Afrikában?
– Feltérképezem a terepet, mert reményeim szerint egy év múlva ismét visszatérek. És az sem volt haszontalan, hogy megnézhettem néhány Konföderációs Kupa-meccset. Egészen más ez, mint amikor tévén keresztül követed az eseményeket. „Élőben” sokkal jobban látod, hogyan mozognak a játékosok az egyes posztokon.

– Milyennek képzeli az ideális főhadiszállást a jövő évi világbajnokságon?
– Olyan helyet keresünk, ahol alkalmazkodni tudunk a tengerszint feletti magassághoz, ahol jók a pályák, és a hotel is színvonalas. Ez a három szempont a legfontosabb számunkra.

– Volt ideje arra, hogy megnézzen néhány dél-afrikai nevezetességet?
– Nem, most tényleg csak azért vagyok itt, hogy felmérjem a terepet a világbajnokság előtt. Igaz ugyanakkor, hogy korábban már háromszor is jártam az országban.

– A Konföderációs Kupa mérkőzéseit látva jövőre mire számíthat Anglia?
– Először is remélem, hogy a szurkolók mellettünk állnak majd. Ez a legfontosabb dolog, de az is biztos, hogy Dél-Afrika izgalmas ország, ahol rengeteg új impulzus éri az embert.

– Brazília az egyetlen futballnemzet, amely már négy kontinensen is nyert világbajnokságot. Anglia megakadályozhatja őket abban, hogy Afrikát is meghódítsák?
– Brazília a futballtörténelem legnagyobb válogatottja – csak össze kell számolni a világbajnoki címeiket. De nekünk is van esélyünk a végső sikerre, mégha nem is lesz könnyű elérni. Én minden csapatommal mindig nyerni akartam. Az a filozófiám, hogy minden ellenfél ellen győzelemre kell játszani. Nagyon nehéz a feladat, de remélem, meg tudjuk csinálni.

– Nem is mondhat mást egy sportember, de azért lesz még néhány jelentkező a világbajnoki címre…
– Természetesen nem látok a jövőbe. Nem tudhatjuk, hogy melyik csapatokból fognak hiányozni kulcsjátékosok. Ha megsérül egy alapembered, az nagyon súlyos gond. Minden együttesnek megvannak a vezéregyéniségei, akik nélkül nincs siker. Mert hiába találod ki a taktikát, hiába alakítasz ki remek csapatszellemet, ha nincsenek kulcsjátékosaid, akik képesek valami extrát hozni, és eldönteni a meccset.

– Nyilván az is sokat számít majd, hogy milyen gyorsan tudnak akklimatizálódni a játékosok. Tervezik esetleg, hogy a vb előtt valamelyik szomszédos országban edzőtáboroznak, hogy megszokják a körülményeket?
– Egy ausztriai összetartás van tervben a világbajnokság előtt. Dél-Afrikába egy héttel a vb rajtját megelőzően érkezünk, ennyi idő pedig elég az akklimatizációhoz.

– Számos klubban dolgozott már, és rengeteg címet nyert – sokszor már az első évben. Mi kell ahhoz, hogy egy új környezetben gyorsan jöjjenek az eredmények?
– A legfontosabb az, hogy akárhol is dolgozol, meg kell értened, hogy milyen beállítottságúak a játékosaid, hogy milyen az ország vagy a város, ahol munkát vállaltál. Milánóban például zárkózottak, Rómában viszont szenvedélyesek az emberek. Sokféleképpen csinálhatod a dolgokat, de rá kell érezned a hely szellemiségére. Így tudni fogod, hogy miként segítheted a játékosokat és a csapatot. Egyébként leginkább azért lehettem sikeres ilyen sok klubban, mert mindenütt kiváló labdarúgókkal dolgozhattam.

– Anglia remek eredményeket ért el az Ön irányítása alatt. Szembetűnő a fejlődés a korábbi, sikertelen időszakhoz képest. Mindez minek köszönhető?
– Miután megtartottam az első edzést, nagyon boldog voltam. A gondok az első, Svájc elleni mérkőzésen kerültek felszínre. Probléma volt a Wembley, az önbizalomhiány, a selejtezőcsoport. Probléma probléma hátán, de aztán fokozatosan felszámoltuk ezeket, és eddig szerencsére nagyon szép eredményeket értünk el.

– Lehet, hogy az angol klubfutballra jellemző, hagyományos stílusjegyek nem érvényesülhettek válogatott szinten? Ez is problémát jelenthetett a nagy tornákon?
– Nem. Minden ország más stílust képvisel. A spanyolok a labdatartásra, a brazilok az ötletgazdagságra, az angolok pedig az erőre építenek. A négy legerősebb angol együttes is más-más stílusban játszik. Nem hosszú labdákkal operálnak, viszont sokat passzolnak – vegyítik a mediterrán és az angol stílusjegyeket.

– Anglia jelenleg a hatodik helyet foglalja el a FIFA világranglistáján. Ez a lista a valós erőviszonyokat tükrözi?
– Elégedettek vagyunk ezzel a pozícióval, hiszen amikor munkába álltam, csupán a tizenkettedik helyen állt a válogatott. De természetesen a pályán elért eredmények sokkal fontosabbak, mint ez a rangsor.

– Anglia a világbajnokságok történetében mindössze kétszer, 1966-ban és 1990-ben játszhatott elődöntőt. 2010-ben meglesz a harmadik?
– Erre a kérdésre majd jövőre, egy sikeres vb-szereplést követően szeretnék válaszolni.

– Hogyan tudja elérni, hogy a júniusi vb-rajtra megfelelő mentális állapotba kerüljenek a játékosok?
– Nem könnyű feladat, hiszen ugyanolyan fárasztó szezon vár a futballistákra, mint a legutóbbi idényben. A játékosoknak az egész szezonban koncentráltan kell játszaniuk, júniusra elég kifacsart állapotba kerülnek, így meg kell találnunk a módját, hogy megfelelő formában legyenek a vb-rajtra.

– Ha már a horvátok elleni szeptember 9-ei meccsen kiharcolják a vb-részvételt, akkor a további selejtezőkön már kísérletezne, vagy inkább az alapcsapatot játszatná?
– Lehet, hogy kísérletezni fogunk, mert fontos, hogy megnézzük, miként teljesítenek azok a játékosok tétmeccseken, akik eddig kevesebb lehetőséget kaptak. A legutóbbi két barátságos mérkőzésünkön, Németország és Spanyolország ellen is ezt az utat választottam.

– Jó néhány korábbi világversenyen előfordult, hogy Anglia kulcspillanatokban veszített el kulcsjátékosokat, ami természetesen visszavetette a csapatot. Ha kiesik egy-két alapember, vannak olyanok, akik a helyükre léphetnek? Mennyire erős a „hátország”?
– Nagyon remélem, hogy elkerülnek minket a sérülések. Jó néhány olyan labdarúgóm van, akiknek a pótlása komoly gondot okozna. Bízom benne, hogy mindenki hadra fogható lesz a vb-meccseken. Volt már részem olyan Bajnokok Ligája-döntőben, amikor négy kulcsemberemet kellett nélkülöznöm – el is veszítettem a finálét. Nem szeretnék még egyszer hasonló helyzetbe kerülni.

– Az angol U 21-es válogatott döntőt játszott a svédországi Eb-n, az U 20-as együttes kijutott az egyiptomi világbajnokságra, az U 19-es csapat pedig az ukrajnai kontinensviadal nyolcas döntőjére kvalifikálta magát. Mennyit jelentenek ezek a korosztályos világversenyek az ifjú játékosok fejlődésében?
– Rengeteget. Angliában minden szinten jó ellenfelekkel szemben játszhatsz, de a nemzetközi meccsek semmivel sem helyettesíthetők. Ezeken a korosztályos versenyeken tudatosodik a fiatalokban, hogy mit jelent felölteni a válogatott mezt. Persze nem véletlen, hogy ilyen szépen jönnek az eredmények az utánpótlásban. Korábban már többször is beszéltem az akadémiák jelentőségéről. A válogatottal az Arsenal-akadémián edzünk – fantasztikus a létesítmény. Ezek a futballiskolák jelentik az etalont, az akadémiai képzés a sikeres jövő záloga. Nagy örömmel tölt el, hogy ebből a szempontból gyönyörű évek várnak Angliára.

– Látja már azokat az ifjú reménységeket, akik sztárokká válhatnak?
– Az U 21-es Eb-n több olyan futballista is játszott, akik már a felnőtt válogatottban is szerepet kapnak. Theo Walcott, Joe Hart és James Milner már a felnőtt csapatban is bizonyított. Úgy érzem, a jövőben újabb tehetségek debütálhatnak a „nagyok” között. Rengeteget beszélek Stuart Pearce-szel, az U 21-es válogatott szövetségi kapitányával. Adok a szavára, ha azt mondja, „Fabio, ez a fiú jó játékos”, biztosan megnézem az illetőt.

– Stuart Pearce nyilatkozta korábban, hogy butaság őt Önhöz hasonlítani. Tudom, hogy Ön sem szereti az „összehasonlítgatósdit”, de mégis megkérdezem: Stuart Pearce vagy Ray Clemence segíti-e hatékonyabban a munkáját?
– Rengeteget tanulok tőlük, és ők is sok mindent ellesnek tőlem. Csak úgy lehetsz jó edző, ha alázatos vagy és folyamatosan tanulni akarsz. Stuart Pearce és Ray Clemence is óriási segítséget nyújt a munkámban. Mindketten az angol futballtörténelem kiemelkedő játékosegyéniségei, ráadásul mindketten fantasztikus edzők.

– Nemrégiben nyilatkozta, hogy Bobby Charlton a kedvenc angol játékosa. Lehet, hogy negyven év múlva a hivatalban lévő szövetségi kapitány hasonlóképpen vélekedik majd David Beckhamről?
– Középpályás voltam, és egyszerűen elvarázsolt Bobby Charlton játéka, élményszámba mentek a hosszú átadásai és a lövései. Belém égtek ezek az élmények. Azt viszont nem tudom, hogy negyven év múlva miként vélekednek majd Davidről.

– A mostani angol keretből kik válhatnak sikeres menedzserré?
– A középpályások – mint általában mindig. Vegyük csak Olaszországot: a legsikeresebb edzők általában középpályásként játszottak. Frank Lampard, Gareth Barry, Owen Hargreaves és Steven Gerrard is sikeres menedzserkarriert futhat be. Az ok egyszerű: középpályásként a támadójátékot és a védekezést is nagyszerűen átlátják, s így a taktikát is könnyebben elsajátítják.