Amikor az ellenfél csak nyomozza a labdát

Berbatov egy 22 passzból felépülő támadást zárt le a Fulham ellen

Ez az adat azonban sokszor ellentétben áll a végeredménnyel, hiszen korántsem biztos, hogy az a csapat nyeri a mérkőzést, amely a találkozó során többet birtokolja a labdát.

Rengeteg csapat kifejezetten a kontrajátékra rendezkedik be, akár még hazai pályán is, és gyors ellentámadásokból igyekszik gólhelyzetet teremteni, így egyre ritkább az olyan eset, amikor valamelyik együttes tagjai perceken keresztül járatják a labdát, mielőtt betalálnának.

Éppen ezért lelkendeztek annyira az angol szakírók, amikor a múlt héten, a Fulham elleni bajnokin a Manchester United olyan gólt ért el, amely egy 22 passzból álló akció végén született.

A Vörös Ördögök játékára egyébként is jellemző, hogy igyekeznek minél tovább tartani a labdát (sokak szerint ennek is köszönhető, hogy a manchesteriek ilyen kevés gólt kaptak a bajnokságban - az ellenfélnek lehetősége sincsen a gólszerzésre, mivel nincsen nála a játékszer), és a Gera Zoltánék ellen szerzett második találatuk tökéletes példája volt ennek a rendkívül türelmes és precíz játéknak.

Az egész ott kezdődött, hogy Dimitar Berbatov labdát szerzett, majd innentől kezdve hozzáért a játékszerhez Nemanja Vidic, Patrice Evra, Park Ji Sung, Paul Scholes, Michael Carrick, Rio Ferdinand, Cristiano Ronaldo, és John O'Shea is - vagyis a mezőnyjátékosok közül majdnem mindenki, hogy végül a 22-es mezzel játszó O'Shea a 22. labdaérintésre gólpasszt adjon Berbatovnak. Annak a focistának, aki az egész akciót elindította...

Sajnos ezen a videón már csak a támadás vége látszik, igaz, az sem csúnya

 

Szerencsére a közelmúltban nem ez volt az egyetlen olyan gól, amely ilyen jellegű csapatmunka után született. A 2006-os világbajnokságon például az argentin válogatott egyik hasonló találatát a torna legszebb góljának választották. A dél-amerikaiak a csoportkör során Szerbia és Montenegró csapata ellen 6-0-ra diadalmaskodtak, és a második találatot megelőzően az argentinok összesen 25 passzt váltottak, mielőtt az akció végén Estebán Cambiasso betalált volna a kapuba.

Az argentinok lenullázták a szerbeket

 

A gólhoz persze kellett az is, hogy a szerb védők nem túl nagy vehemenciával vessék magukat a játékba, ugyanakkor a közvetlen gólpassz, amikor is Hernán Crespo sarokkal tette a labdát Cambiasso elé, már önmagában is fantasztikus megoldás volt.

A klubok közül elsősorban az FC Barcelonára jellemző a játék ilyen típusú megközelítése, a katalánok mérkőzésein nem ritkán előfordul, hogy a csapat több, mint 60%-ban birtokolja a labdát a 90 perc során. A Barcánál már az utánpótlásnál is nagy figyelmet fordítanak arra, hogy rendkívül labdabiztos, és pontosan passzoló focistákat képezzenek, és ennek eredményeként az utóbbi években olyan játékosok kerültek ki az egyesület akadémiájáról, mint Andrés Iniesta vagy Xavi - utóbbit a világ legpontosabban passzoló labdarúgójának tartják.

Ő adta az utolsó átadást annál a gólnál is, amit a Barca még a Bajnokok Ligája 2000-2001-es kiírásában szerzett a Liverpool ellen az Anfielden - és amelynek során a Vörösök perceken keresztül nem értek labdához. A találkozóra a második csoportkör első fordulójában került sor, és a vendégek már 2-1-re vezettek, amikor eldugták a labdát ellenfelük elől.

Az angolok finn védője, Sami Hyypiä előbb a 30. passzt követően még bedobásra tudott menteni, de ezután újabb 28 átadás következett barcelonai részről, és végül Xavi úgy ugratta ki Marc Overmarst, hogy a holland egyedül törhetett kapura - és nem is hibázott.

Itt a labda, hol a labda? Maratoni gurigázás Barca-módra

 

Ha minden idők legszebb, csapatmunka után született góljáról beszélünk, akkor természetesen Brazília sem maradhat ki a sorból - hiszen ebből a szempontból a selecao egyik találatát szokás emlegetni. Az 1970-es világbajnokság döntőjében a brazilok 4-1-re verték Olaszországot, és a negyedik találat, amelyet Carlos Alberto szerzett, több választáson is a vébék történetének legszebb gólja lett.

A tökéletes gól - Carlos Alberto pazar befejezése az 1970-es vébédöntőn

 

Ez a gól szinte mindenben különbözik egy másik klasszikustól, Diego Maradona 1986-ban, Anglia ellen szerzett találatától - míg utóbbi az egyéni zsenialitás mementója, addig a brazilok találata a csapatmunka diadala.